MAG – Megelőzés – Alkalmazkodás – Gondoskodás

2003-ban pályázati lehetőséggel lépett be Nagyatád város két általános iskolája (az Árpád iskola és a Babay iskola) a holland irányítású, az OKI által szervezett adaptív tanulásszervezésű tanítási programba. A MAG projekt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az általános iskolákat minden tanuló számára eredményes tanulás helyszínévé fejlessze, különösen a hátrányos helyzetű diákokra, oly módon, hogy e folyamatban együttesen vegyenek részt a pedagógusok, intézményvezetők és a helyi oktatásirányítás képviselői.

A négy évig tartó program során szerzett pozitív tapasztalatok arra ösztönöztek bennünket, hogy a jó módszereket, gyakorlatokat továbbvigyük, átadjuk mindazon pedagógusoknak, akik a programban nem vettek részt.

Tantestületünk nevelői nyitottak, szeretik az új lehetőségeket, módszereket megismerni, kipróbálni, azt, ami jó és fejlesztő hatású lehet a gyermekre és a pedagógusra egyaránt. Célunk, hogy sajátítsanak el olyan új módszereket, gyakorlatokat, amellyel fejleszteni lehet nemcsak az egyént, hanem azon keresztül az egész osztályt. Újat, korszerűt, mások által bevált jó gyakorlatokat szeretnénk átadni a kollégáknak. Azt, hogy mit teszünk, tehetünk a hátrányos helyzetű, gyakran lemaradó gyermekek felzárkóztatásáért, megelőzéséért. Azt várjuk, hogy tapasztalatcserékkel, véleménycserékkel, óralátogatásokkal ötleteket adhatunk módszertani kultúrájuk kiszélesedéséhez. Mindehhez egy helyi hálózatot alakítottunk ki, melyben a város három általános iskolája és az óvodák is bekapcsolódtak. Az elmúlt két tanév során szakmai napokat, bemutató órákat tartottunk azon nevelők segítségével, akik a program kezdetétől részesei voltak a változás igényének. A közös munka során gyakran találkoztunk olyan gondolatokkal a belépő kollégák részéről, hogy ezek a gyakorlatok, módszerek napi tevékenységeik során már megjelennek. Ez azt jelenti, hogy ösztönösen építették be munkájukba az adaptív tevékenység elemeit. Az óralátogatások, szakmai műhelygyakorlatok után kapott visszajelzésekből arra következtethetünk, hogy sokan szereztek új tapasztalatokat, s gazdagították tovább saját módszertárukat.

Az adaptív tanulásszervezési eljárások a gyakorlatra építenek, mégis néhány elméleti ismeretet, támpontot, irányvonalat is szeretnénk átnyújtani.

Mit is jelent az adaptív tanulásszervezés?

Az adaptív szemléletmód a gyermekek alapszükségleteit tartja elsődlegesnek:

Kapcsolat"Tartozom valahova, ahol fontos vagyok."

Minden embernek szüksége van arra, hogy kapcsolatban legyen másokkal. Az adaptív pedagógia alapján a gyermeknek, tanulónak éreznie kell, hogy tartozik valahová. Azok a gyerekek, akik biztonságos környezetben nőnek fel, ahol érzik, hogy figyelnek rájuk, szeretik és tisztelik őket, képesek lesznek minden figyelmüket, energiájukat a tanulásra fordítani. Ők azok, akik szeretnek tanulni, bátran kérdeznek, kíváncsiak, minél többet szeretnének tudni a körülöttük lévő világról.

Mindehhez a pedagógusnak az alábbiakat kell tennie:

      Érezteti a gyerekekkel, tanulókkal, hogy értük dolgozik, és kész figyelni rájuk.
      Mindig szán időt arra, hogy beszélgessen a gyerekekkel.
      Érdeklődést mutat a gyerekek munkája, környezete iránt.
      Ösztönzi a gyerekeket arra, hogy játszanak, dolgozzanak együtt, segítsék egymást.
      Betartja a tanulókkal közösen vállalat kötelességeket.
      Megfelelő diszkrécióval kezeli a tanulókkal és családjukkal kapcsolatos bizalmas információkat.

Kompetencia"Nyugodtam rám lehet hagyni."

A kompetencia érzésének megélése azért különösen fontos, mert ha a gyerek nem bízik saját képességeiben, gyakran bele sem kezd a munkába vagy játékba. Azok, akik megtapasztalhatják, hogy tudásuk egyre gyarapodik, egyrészt egyre több mindenre lesznek képesek, másrészt önbizalomra tesznek szert, és ezt világosan ki is mutatják. Felfedezik, hogy ezeket a sikereket ők maguk érték el vagy azért, mert keményen dolgoztak, vagy azért mert ügyesek. Ezek fontos és csodálatos élmények a gyerekek számára, s minél több ilyen élményben van részük, annál jobban megtanulnak bízni önmagukban, elhiszik, hogy legközelebb is sikerrel járnak majd, úgy érzik, hogy értenek majd valamihez.

Hogyan támogathatja a pedagógus a kompetencia szükségleteinek alakulását?

      A tevékeny diákok értékelésével, kiemelésével.
      Az eltérő tanulási és munkastílus elfogadásával.
      Beszélgetés a tanulók tanulási stílusáról.
      A saját és az egyes tanulói gondolkodás megismerésével.
      Az interaktivitás támogatásával.
      Különböző nehézségű feladatok adásával.
      A gyerekek közti különbségek figyelembe vételével.
      A csoportszervezés kezdeményezésének bátorításával.
      Önértékelés támogatásával.

Autonómia"Mindenki a maga módján."

Mindenki igényli, hogy életét úgy szervezhesse meg, ahogyan akarja, hogy döntéseit maga hozhassa meg, hogy felelősséget vállalhasson önmagáért. Így a gyerekeknek, a tanulóknak is meg kell tapasztalniuk az autonómia élményét ahhoz, hogy motiváltak legyenek tevékenységeik, tanulásuk során. Belső késztetést kell, hogy érezzenek arra, hogyan tegyék saját dolgukat, a felnőttek segítsége nélkül.

A pedagógus az alábbiakkal segítheti ezeket az igényeket:

      Olyan tanulási környezetet hoz létre, melyben a gyerekek sok mindent tehetnek önállóan.
      Lehetőséget biztosít arra, hogy minden gyermek saját fejlődésén dolgozzon.
      Külön támogatásban részesíti azokat, akik ezt igénylik.
      Biztosítja azokat a feltételeket, mely során együtt dolgozhatnak, közös felfedezéseket tehetnek egy-egy cél elérése érdekében.
      A gyerekek kiélhetik önállóságra és önmegvalósításra való belső törekvéseiket.

A prezentációk a tanulói alapszükségletek és a pedagógus tevékenységeinek összekapcsolódását mutatják be fotókkal, saját tapasztalatokkal gazdagítva.

kapcsolat – osztályszervezés kompetencia – osztályszervezés autonómia – osztályszervezés
kapcsolat - instrukció kompetencia - instrukció autonómia – instrukció
kapcsolat - interakció kompetencia - interakció autonómia – interakció
MAG_és kompetencia

Szilágyiné Dorcsi Gabriella